Már néhány éve trénerként dolgoztam akkor, amikor 2004-ben résztvevőként találkoztam azzal a szemlélettel, amit az Egyesek is képvisel. Addig főként tematikus képzéseket tartottam, és az azóta eltelt négy évben fordult érdeklődésem - a tréning hatására megtapasztalt saját fejlődésem miatt is - a személyi fejlesztés felé.
Az egyesületnél a tréningek mellett a résztvevők utánkövetésével foglalkozom.
Időközben az alábbi, Nelson Mandelának tulajdonított sorok váltak a hitvallásommá:

Az eredeti:
Our deepest fear is not that we are inadequate. Our deepest fear is that we are powerful beyond measure. It is our light, not our darkness that most frightens us. We ask ourselves, Who am I to be brilliant, gorgeous, talented, fabulous? Actually, who are you not to be?

(...) Your playing small does not serve the world. There is nothing enlightened about shrinking so that other people won't feel insecure around you. And as we let our own light shine, we unconsciously give other people permission to do the same. As we are liberated from our own fear, our presence automatically liberates others.

Magyarul (saját szabad fordítás):
Legmélyebb félelmünk nem az, hogy alkalmatlanok vagyunk. Legmélyebb félelmünk az, hogy hatalmas dolgokra vagyunk képesek. Fényünk, nem pedig sötétségünk rémiszt bennünket legjobban. Azt kérdezzük magunktól: Hogy jövök én ahhoz, hogy ilyen briliáns, nagyszerű, tehetséges és csodálatos legyek? Holott az igazi kérdés: hogy engedheted meg magadnak, hogy ne legyél az?

Nem szolgálja a világot, ha kevesebbnek mutatod magad. Semmi értelme összezsugorodni csupán azért, hogy mások ne érezzék magukat bizonytalannak melletted. És ha hagyjuk a fényünket szabadon ragyogni, öntudattalanul is inspirálunk másokat arra, hogy ugyanezt tegyék. Amint megszabadulunk félelmeinktől, jelenlétünk felszabadítólag hat másokra is.